A könyv adatai:
Szerző: Jennifer Niven
Eredeti cím: All the Bright Places
Magyar cím: Veled minden hely ragyogó
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Fordította: Kocsis Anikó
Oldalszám: 432 oldal
Sokan írtak róla megjelenést követően, és a reklámok is sok helyről visszaköszöntek rám. Hamar felkeltette az érdeklődésemet a fülszöveg és a nagyon szép borító, így 2016. első beszerzése és első kedvtelésből olvasott könyve lett.
A történet egy iskola óratornyában kezdődik, ott ismerhetjük
meg a két főszereplőt, Violetet és Finchet. Mindketten súlyos lelki gondokkal
küzdenek – máskülönben mit keresnének a toronyban?
A lánynak autóbalesete volt, amiben meghalt a nővére, aki egyben legjobb barátja is volt. Azóta sem dolgozta fel a halálát. Mindenben csak a mentő körülményeket keresi, és mindennél jobban szeretne Eleanorra hasonlítani, hogy az ő szemével láthassa a világot.
A lánynak autóbalesete volt, amiben meghalt a nővére, aki egyben legjobb barátja is volt. Azóta sem dolgozta fel a halálát. Mindenben csak a mentő körülményeket keresi, és mindennél jobban szeretne Eleanorra hasonlítani, hogy az ő szemével láthassa a világot.
Finch bipoláris zavarban szenved, vannak az életében időszakok, amikor úrrá
lesz rajta a nagy alvás, amikor nem érzékeli az őt körülvevő történéseket.
Foglalkoztatja az öngyilkosság kérdése, mindennek utánanéz, ami a témát érinti,
és bizony ő is gyakran közel kerül hozzá. Kipróbálja módjait, elemzi, hogy mi
lenne ha…
"Bipoláris zavar… Ez visszhangzik a fejemben. Mintha az agyam elítélné, megbélyegezné saját magát. Aztán kezdődik elölről: Kész vagyok. Egy lúzer szélhámos. Akit nem lehet szeretni…"
A fiú sikeresen lebeszéli Violetet arról, hogy leugorjon, és mindenkinek azt
mondja, hogy a lány volt az, aki visszahívta őt a párkányról.
Közös történetük amerikai földrajzórán kezdődik, amikor a tanár arra kéri a diákokat, hogy ismerjék meg saját államukat – ez esetben Indianat – akár kettesével is dolgozhatnak, és év végén be kell mutatniuk, hogy mire jutottak. Finch nem habozott sokat, az egész osztály füle hallatára megkérte Violetet, hogy tartson vele a projekt idejére.
Közös történetük amerikai földrajzórán kezdődik, amikor a tanár arra kéri a diákokat, hogy ismerjék meg saját államukat – ez esetben Indianat – akár kettesével is dolgozhatnak, és év végén be kell mutatniuk, hogy mire jutottak. Finch nem habozott sokat, az egész osztály füle hallatára megkérte Violetet, hogy tartson vele a projekt idejére.
A műfajra jellemzően e könyv szereplőinek is lelki gondjaik,
titkolnivalóik vannak a külvilággal szemben. Kimondottan fontos témákat feszeget, mint a gyász feldolgozása, a depresszió vagy az öngyilkosság.
Finchet furcsának gondolják – pedig, hogy az ő szavaival éljek, csak másképp gondolkodik – és gyakran bántják emiatt. Mindezt, aki elkezdte nem más, mint egykori barátja, akinek túl sokat mondott el gondjairól. A gyerekek, tinik jellemző reakcióját nagyon jól írja le a szerző, végül is ki ne ismerne olyan embert, akit fiatalon a társai valamilyen másság miatt ne gúnyoltak volna, netalán egyenesen nyomoréknak hívtak. Illetve, hogy a másik oldalról is szemlélhessük, biztos vagyok benne, hogy sokan érezték azt is, hogy a világ nem megfelelően viszonyul hozzájuk, egyenesen kirekeszti őket. Nyilván, ha ez még öngyilkossági gondolatokat is ébreszt az illetőben, az sokkal nagyobb probléma.
Finchet furcsának gondolják – pedig, hogy az ő szavaival éljek, csak másképp gondolkodik – és gyakran bántják emiatt. Mindezt, aki elkezdte nem más, mint egykori barátja, akinek túl sokat mondott el gondjairól. A gyerekek, tinik jellemző reakcióját nagyon jól írja le a szerző, végül is ki ne ismerne olyan embert, akit fiatalon a társai valamilyen másság miatt ne gúnyoltak volna, netalán egyenesen nyomoréknak hívtak. Illetve, hogy a másik oldalról is szemlélhessük, biztos vagyok benne, hogy sokan érezték azt is, hogy a világ nem megfelelően viszonyul hozzájuk, egyenesen kirekeszti őket. Nyilván, ha ez még öngyilkossági gondolatokat is ébreszt az illetőben, az sokkal nagyobb probléma.
Violetben a gyász még nagyon erősen él annak ellenére, hogy
már lassan egy éve történt tragédia. Nem hajlandó autóba ülni, pláne nem
vezetni, a barátai is eltávolodtak tőle. Kezdetben Finchtől is tartja a
távolságot, nem villanyozza fel a gondolat, hogy vele kell a tanórára
készülnie.
A könyv borítója még mindig nagyon tetszik, sokat megmutat a
történésekből.
Vannak motívumok, amelyek az egész könyvet végigkísérik, például ilyen a kardinálispinty, mely egy többször említett történet miatt kapcsolódik Finchhez vagy a falra ragasztott cédulák.
Vannak motívumok, amelyek az egész könyvet végigkísérik, például ilyen a kardinálispinty, mely egy többször említett történet miatt kapcsolódik Finchhez vagy a falra ragasztott cédulák.
Nagyon tetszik a történetvezetése, az írónő gördülékenyen
vezeti az olvasót, nincsenek unalmas részek, melyeket az ember legszívesebben
átlépne. Jól átadja a két fiatal gondolkodásmódját, nem szépíti az igazságot, teljesen
elhiteti velünk, hogy tényleg ők mesélik a történetet.
Számomra vége előtti fontos rész kissé kiszámítható volt,
illetve a lánytól nem teljesen ezt a reakciót vártam volna.
Egy nagyon idegesítő dolog volt számomra, mégpedig az, hogy rengetegszer
említette (főleg Violet elbeszéléseiben) a „bioáram” szót. Sok szerepet kaptak
a regényben a szavak – jók és rosszak – illetve az emberekre ható erejük. Akkor
mégis miért ezzel a borzasztó szóval van szemléltetve a testi kontaktus
bizsergető érzése?
Úgy egészében a könyv nagyon jól kikapcsolt, annak ellenére,
hogy nem egy könnyű olvasmány. A mondanivalója nagyon fontos lehet sokak
számára, hogy minden helyzetben van remény, csak segítséget kell kérni és meg
kell próbálni továbblépni, bármilyen reménytelennek tűnjön is. Mindenkire sok
jó vár az életben.
Általam adott pontszám: 4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése