Benjamin Mee, a szabad szellemű, állatbarát újságíró egy
régóta dédelgetett álomtól vezérelve londoni lakását és a nagyvárosi
mókuskereket egy dél-franciaországi tanya nyugalmára cseréli. Gyönyörű
feleségével és két gyermekükkel színes élővilág lakta, idilli környezetben
telnek mindennapjaik, ám a harmónia egy szempillantás alatt szertefoszlik: Mee
feleségénél, Katherine-nél súlyos betegséget diagnosztizálnak. A rosé illatú
idill nyugalmát nemcsak a gyilkos kór formájában felbukkanó átok veszélyezteti,
hanem egy ingatlanközvetítői brosúrában rejtőző áldás is, egész pontosan egy
hirdetés, amely a Dartmoor Vadasparkot kínálja eladásra. A családi körben
működtetett állatkert látomása szinte a teljes Mee famíliát rabul ejti - többek
között a hetvenes évei közepén járó, szafaritúrákon oroszlánokat simogató
édesanyját, aki még a tetemes családi örökséget is hajlandó feláldozni az
állatkertért. Persze a siker és az állatkert megnyitása felé vezető úton
akadályok tömege tornyosul Benjamin és hűséges segítői elé: borúlátó
bürokraták, fukar bankok, szabadságvágytól fűtött farkasok, valamint véget nem
érő felújítási munkálatok nehezítik a célba érést. A Guardian egykori
munkatársának első könyvében a szépirodalmi, dokumentarista, illetve tudományos
elemek Gerald Durrell műveit idéző egyveleget alkotnak: Benjamin Mee
gördülékeny, humoros stílusa letehetetlenné teszi a Dartmoor Vadaspark
újjászületésének történetét.
Kata már többször említette nekem, hogy el kellene olvasnom
a könyvet és utánam talán ő is írna a filmadaptációról. Jó ideig tartott, mire
végre a kezembe vettem és valahogy nem is kötött le annyira, mint szerettem
volna, de akkor nézzük, milyen is volt valójában.
