Az aljas nyolcas

The Hateful Eight

• Magyar bemutató: 2016. január 7.
• Amerikai bemutató: 2015. december 25.
• Rendező: Quentin Tarantino
• Szereplők: Samuel L. Jackson, Tim Roth, Michael Madsen, , Jennifer Jason Leigh, Kurt Russell, Bruce Dern, Demian Bichir, Walton Goggins, Channing Tatum
• Gyártó studió: The Weinstein Company
• Idő: 182 perc

  Már majd egy hónapja a mozikban láthatjuk Quentin Tarantino legújabb filmjét, ami elég megosztó kritikákat kapott eddig. Mivel már az elkészítése is egy nagy szenvedés lehetett a rendezőnek. A forgatókönyvet ugyanis valaki a film bejelentése előtt feltöltötte a netre és így Tarantino már neki sem akart állni, viszont jobb belátásra tért és most itt is van az Aljas nyolcas! A cím kicsit árulkodó, mivel ez a nyolcadik filmje a rendező óriásnak. Az Aljas nyolcast lefogadom, hogy minden western rajongó várta már, de sajnos azt kell, hogy mondjam: Az egyik szemem sír a másik nevet. Nevet, mert szerintem ez az eddigi legjobb filmje a Django elszabadul mellett. Sír, mert Tarantino nem rég bejelentette, hogy még két filmet szándékozik csinálni és így a bűvös tizediknél abba is hagyja. Ez a döntés egy kis megrökönyödést váltott ki sok rajongókból, viszont én megértem. Szerintem Quentin Tarantino sosem volt az a tipikus Hollywoodi rendező, aki úgy érzi, hogy millió film legyártása után marad fenn csak a neve. Ő pont az, akinek elég lesz tíz nagyszerű alkotás ahhoz, hogy bekerüljön a neve a nagykönyvbe. Na de most nem az ő életéről fogok írni. Jöjjön is az Aljas Nyolcas.

Pár évvel az Amerika Polgárháború után Wyoming hófödte hegyeinek fagyos birodalmában járunk, ahol az ember teljesen kiszolgáltatott a természet erejének. A háború utáni zord és fagyos vadnyugaton az ember életét köszönheti egy arra járó postakocsinak. Vagy éppen a halálát...ugyanis egy durva hóviharnak köszönhetően kénytelen egymás társaságát "élvezni" nyolc enyhén szólva sem összeillő arc, napokig összezárva egy isten háta mögötti faházban, déliek és északiak, bűnözők és fejvadászok vegyesen. A történet előrehaladtával persze mindenkiről kiderül, hogy vaj van a füle mögött, és távolról sem az, akinek hazudja magát. Minden adott tehát egy jó kis Tarantino-féle vérfürdőhöz, ami nem is várat sokáig magára. A tanulság pedig az lenne, hogy: "Sok rossz ember kis helyen nem fér meg"!

  A film természetesen a januári kedvencemmé vált és már alig várom a rendező következő filmjét, ami remélem szintén ilyen fordulatosra és kellően Tarantinósra fog sikeredni!

Tőlem így: 5/5

Szerintem a legjobb volt:

 Samuel L. Jackson mélytorkos jelenete, Ennio Morricone zenéje, Kurt Russell akcentusa

-Kata-