Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája

 Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül. Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik. 

Tavaly év vége felé nagyon sokan dicsérték ezt a könyvet, és elkezdett érdekelni, hogy miért gondolják ennyien, hogy ez egy jó, mert nem állítom, hogy engem meggyőzött a fülszöveg, illetve a kiadóról is most hallottam először.

Lássuk csak mi a különlegessége Soman Chainani meséjének.

Gavaldon egy békés erdőszéli kisváros is lehetne, de nem az. A településről lehetetlen kijutni, és van még egy sokkal rosszabb tulajdonsága is. A Végtelen Erdőből tizenegyedik hó tizenegyedik napján előjön a Gazgató és magával ragad két 12-16 év közötti gyereket, egy szépet és jót, valamint egy csúnyát és gonoszat. Az egész falu népe készül az alkalomra, a szép gyerekeket elcsúfítják, míg a csúnyákat megszépítik. A felnőttek védelmezőn körbefogják a házakat, hogy megállítsák a rejtélyes elrablót.
Hogy hova viszi e fantom a fiatalokat? Minden gyerek tudja, hogy az erdő mélyén van egy iskola, hol a mesék szereplőit képzik ki, külön a Jókat és külön a Rosszakat.
Sophie már évek óta várta ezt a napot, hogy végre bekerüljön az iskolába és hercegnőt képezzenek belőle. Semmit sem bízott a véletlenre. Mindig különös figyelmet fordított gyönyörű külsejére, és már egy ideje minden nap jótetteket hajtott végre.
Egyik jócselekedete a szépnek nem mondható Agatha, aki a temetői házukban él édesanyjával és kopasz, madárgyilkos macskájával. A falu lakóitól nagyon eltávolodott, a gyerekek kiközösítették furcsa öltözködése és viselkedése miatt. Mindenki biztos volt benne, hogy az idei évben őt biztosan kiválasztja a rejtélyes iskola igazgatója.

Azon az estén valóban e két lány rabolták el, azonban történetük nem a várt módon folytatódott. Sophie a Rosszak iskolájának bűzös csatornájában találta magát.
Innentől kezdve mindent megtett azért, hogy átkerüljön a Végestelenek közé, saját tündérmeséje lehessen a saját mesebeli hercegével.
Agatha szintén nem érzi magát jól a hercegnő és hercegjelöltek között. Nem hajlandó szép ruhákba öltözni, és kimondottan büntetésként éli meg, hogy a jó tanulók jutalma a Tükör-terem használata.

Sophie barátnője segítségét kéri, hogy bebizonyítsa jóságát, és elnyerje a szőke herceg, nevezetesen Arthur király fiának, Tedrosnak a kegyeit.

"Azt hiszed, hogy ő a te herceged? Ez csak egy felfuvalkodott szélkelep, akinek nincs jobb dolga, mint félmeztelenül rohangálni, és oda dugni a kardját, ahova nem kellene."

De mi van akkor, ha belekerülnek egy mesébe, amit végig kell játszaniuk, méghozzá akkor, amikor még egészen képzetlenek, nem tudnak mindent, ami szükséges lehet?

A regény nagy kérdése, hogy sikerül e hazajutniuk, és hogy a Jó és a Rossz barátsága kibírja-e a nehéz megpróbáltatásokat.

Számomra legérdekesebb Agatha karaktere, ugyanis nem lehet egyből kiismerni, hogy ki is ő valójában, igaz fiúk elleni tiltakozása a várt fordulatot veszi, különben szinte csalódna az olvasó.

Érdekes az iskola szabályai. Például órákon nem érdemjegyet kapnak a diákok, hanem fejük felett rangsorszám jelenik meg, ami jelzi, hogy a húsz jó és a húsz rossz tanítvány közül ki hol található. Aki viszont egymás után háromszor lesz utolsó, azt megbuktatják, ruhájukon megjelenik egy levakarhatatlan B, mint Bukott betű, hogy tudassa mindenkivel, kivel is van dolguk.

Forrás

Nagyon tetszik benne, hogy időtlen, nem lehet meghatározni, hogy mikor játszódik, ez egészen meseszerűvé varázsolja a regényt, bár néha már-már inkább rémmese, mint tündérmese.
Találhatók a könyvben illusztrációk, melyek segítenek a helyzetek elképzelésében. A legjobb talán mindjárt az első oldalon található, és bemutatja az iskola felépítését. Ez fontos, hiszen a szereplők szinte minden zegzugot bejárnak.

Sajnos vannak a regénynek számomra zavaró hibái is. A legnagyobb talán, hogy néha egészen érthetetlen, egyáltalán nem tiszta, hogy mi miért történik, miért ott és miért pont azokkal a szereplőkkel.

Összességében egy nagyon jó kikapcsolódást biztosító regény, aminek olvasásakor az ember úgy érzi, mintha magát, Sophie és Agatha meséjét, olvasná.

Általam adott pontszám: 4